Zseniális teljesítmény! :D

Zenés-táncos-kulináris esztrádrevü.

Egyik kedvenc sorozatom a webcsatornán.

Elvetemült főzős brigád, ebben a műfajban szerintem a legnagyobbak.

Az alapkoncepciója a műsornak, hogy minden alkalommal más-más helyszinen foglalják be a konyhát, és az ott fellelhető (vagy nem) alapanyagból készítenek ételt, több-kevesebb sikerrel :)

Spontán poénok tömkelege, zene, tánc, "sztárvendégek"és minden más, ami a főzéssel kapcsolatos.

Gordon és Blő - Saslikforgatás Saint Tropez-ben

Sütés a kertben, fõzés a konyhában, ideális mediterrán hangulatban, óriás koncert Jack-kel a horgásszal a pácban.

    From: Fisher
    To: Leander

    Ehun egy link, ahol 37 másik link van.
    Tõccsed le az egészet légyszíves, aztán írd ki egy CD-re, aztán a Dörtinek add oda jól.
    A Dörtit meg majd macerálom, hogy az általa odavitt, majd a Bárkányi által azonnal elvitt
    vincsesztert megkapd megint, mert nekem meg az kellene, ami azon van.

    ——

    From: Leander
    To: Fisher

    Fasz kiva ennyi linkke. Nem tuttad vóna nanobájtokra darabóni a picsá ba ze má a faszkiva megin? Vagy mezonokra vagy miafaszom amive engem még jobban szopatni lehet halálra a csimbókos kurva isten redves fasza is kivammá? Lekközelebb csomagojjad mán egybe hogy ércsük egymást a fasz kiva baszkikám egyed megfele a döglött herédet izibe faszom geci.
    Egyébként se szivese csinálom, így meg egyenese faszt a lószaros timurlenkes valagotokba a faszkivammá meg a pinaszagú istenlovabasszameg má a picsába.
    A vincsesztert a bárkesz hozta nem a lõrkó és vitte is azonna a bárkesz nem a lõrkó a picsába. De azé macerájjad, az sose árt a fasz kivammá. És nem vincseszter, hanem wincseszter hogy tanújjá is bazmeg a szopós szájû szûz márija fasza is kivammá ebbe a rohadék tetûszagû agyonklikkentõs ítévilágba basszátok meg tudom hogy figyeltek a szíjjerágott rongyos tömlõcsöcsit az anyátok malomkerék picsájának basszátok meg a faszkivammá baze.

    Pár nap elteltével emilváltás v2.0

    From: Leander
    To: Fisher

    Nofisikoma!

    A mútkó úgy meguntam a tõttögetést, hogy csak most szántam e magam a folytatásra. De ami vót emút, etûnt a fájermenes link a picsába se puszi se pitipitipá.
    Mi legyen akkóhát mosta baze? Törõjjem le aszt is amit eddig letõtöttem oszt rohaggyatok meg ott ahol vagytok, vagy feteszed egybe csomagóva, hogy befejezhessem a misönt, asztá megkapom az új személyazonosságot csini banderas plasztikáva lelépek péztkõteni fekacsajokat dugni bolíviába csujdáréhaj?

    Faszkivammá.

    —-

    From: Fisher
    To: Leander

    Nebazmábaze. Azt hittem, már régen letõttötted, aztácsak hijábafoglajja a helyet, aztápontmost letörûtem, aztápontmost szopatol, hogymégsenemse. Mijenítésvagyte, semmiccselehetrádbízni, egyrohattletõttéstsebírol, milenneha téllegdógoznodkéne, hebazzeg?

    Na. Összezippeltem az egészet, nehogy véletlenül hármatkejjenkattintani, meraztán leszáradazujjad a sokkattyintástó aztácsaknézünk.

    —

    From: Leander
    To: Fisher

    A rohattkúrva takonyszagú büdösistenfaszát fikázódó gyárihibás selejtbunkó púdergeci! Ledobtak a tajgetoszró, túléted oszt most eszetosztó? A seggemre nem gyühetné fótnak nullapöcsû homokbuzi díptrót!
    Egyrohattletõtés???! A hetipinára nem klikketem ennyit a csökött fakezû zenekarod csimbókszõrös hónlappján mint a kibaszott tûzótólinkekre hogy a véresragya verné ki az értelmetlen zajfetõtõ telibaszott körmöd ajjába szorúttan remegõ kisfaszodat. Azza baszassa magát seggbe a tripperpöcsû dzsordzsmájkell amíg le nem rohad tövig baszkikám hogy feketenájlon hullazsák cippzárja csípné be a gennyes mellszõrödet is te rohatt geciszopó majomfasz. Gúvattszemû tárkonyos anyadisznó szarhugyos csöcseajjáva szivesebben leveznék mint egy ilyen vörösistenfaszára lelkesen LEHELõ szarbojlerrel hogy gecifehér fakabátos krétáva rajzónának körbe csak úgy versenyzongorástul bazmeg.
    Csak miattad kivánom a vérveretes véres világvégét hogy tömegsírból lógna már ki a selejtes nevenincs zenekarod ipari atommal bokánbaszott búsbüdös szinkronpicsája bazmeg.

    Letõtöttem, belehagattam, hát ezé kárt vót engem fárasztani te heccségtelen birkagecibõ meg gõtetojásbó összerakott ganyészagú genetikai szemétdombszar. Nagy büdös négerlófasz való a te kummatt kezedbe nem a golyvás gagyigitárod a picsánrúgott szarosfaszú jókurvaéletbe hogy lehugyozott bélférgestõ rohaggyon rá a segged lyuka a kibaszott hangszered utolsó bundgyára oszt ott barrézzon amíg mikrofonállvánnyal szíjje nem veri a röccsösradai hátonbaszott jókurvaisten keményfasza.

    Le is törlöm a faszkivammá.

 

Az emiljeim között bogarászva találtam ezt a rövid, de kedves üzenetet.

Közzéteszem, hátha...

Sziasztok!

 Tegyétek
 meg, hogy elkülditek ismerőseiteknek, hátha valaki beléjük szeret
 :)

 Fajtiszta magyar vizslák ingyen gazdira várnak.
 Ha valakit érdekel - következő e-mail címen:

Böngésztem(mint mindig), és valahogy nagy kedvencemre bukkantam.

Pont, pont, vesszőcske - Don Hertzfeld munkássága

Pálcikaemberkék, koromfekete humor, vaskos önreflexió és az élet értelme. Ezek az összetevői Hertzfeld rajzfilmjeinek.

A 3D-s animáció virágkorát éljük. Hozzászoktunk, hogy a gigaköltségvetésű egészestés rajzfilmekben az aktuális állatka-főhős mind a hatmillió szőrszálát külön látjuk mozogni, ha megborzolja bundáját a szél. Épp ezért hat időnként üdítően egy kis szándékolt egyszerűség a számítógéppel konstruált látványorgiákba belefáradt szemnek. A South Park is annak köszönheti régóta tartó sikerét, hogy végtelenül leredukált képivilágában robbantgatja sajátos poén-petárdáit. 

Trey Parkerék rajzfilm-sorozata azonban már-már barokkosan túlburjánzó műnek tűnik Don Hertzfeld munkái mellett, aki következetesen fehér alapon mozgó pálcikafigurákkal népesíti be alkotói univerzumát. Hertzfeld a minimalizmusnak egy olyan fokát éri el, mely high-tech korunkban már-már anakronizmusnak tűnik. Csak hagyományos „toll és papír” technikával dolgozik, semmiféle számítógépes effektet nem használ rajzfilmjeiben. A régimódi vizuális trükkök terén viszont rendkívül kreatív, mint azt alant bemutatott kisfilmjeiben megfigyelhetitek. Emellett 1999 óta egy olyan antik kamera-készlettel dolgozik, melyből állítólag az övé az egyetlen működő darab a világon. Mindezt vizuális stílusa elengedhetetlen elemének tartja (ezek fényében szinte hihetetlennek tűnik, hogy 2000-ben Oscarra jelölték Rejected című rajzfilmjét)

Akkor hát barangoljuk be egy kicsit Hertzfeld alkotói világát! Az Ah’lamour című kis szösszenetet 18 évesen készítette, első egyetemi vizsgafilmjeként, de már ez is számtalan nemzetközi fesztivált megjárt. Az ironikus happyenddel végződő rajzfilm előrevetíti Hertzfeld későbbi munkáinak vizuális stílusát és sajátos, sokkoló humorát is, valamint a világot jelképező papír állandó összegyűrésével már itt megjelenik az a vaskos önreflexió, mely munkáit végig jellemezni fogja. Mint látni fogjuk, ez fontos témakör Hertzfeldnél, szerinte a a fekete humorban is az a jó, hogy miközben megnevetteti a nézőt, el is gondolkodtatja arról, hogy miért nevet.

Következő munkája már végletekig fokozza az előbb említett önreflexiót. A még mindig vizsgafilmnek készült Genre teremtő és teremtmény korántsem felhőtlen viszonyával foglalkozik, a legsötétebb fekete humorban pácolva. Zseniálisan vicces műfajparódiák, és ötletes vizuális trükkök erősítik egymást a rajzfilmben, mely egyébként Hertzfeld személyes kedvence.

Előző munkáival is ért el kisebb-nagyobb fesztiválsikereket, de az 1998-as Billy’s Balloonnal figyelt föl rá a nagyvilág. A rajzfilmet beválogatták a Cannesi Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába, és még ugyanebben az évben megkapta a Slamdance Filmfesztivál nagydíját is. Visszafogott, már-már meditatív ritmusát, szürreális története ellenpontozza, és ez az összhatás olyan egyedi hangulatot eredményezett, mely meghozta Hertzfeldnek a világhírt.

Elérkeztünk Hertzfeld egyik leghíresebb rajzfilmjéhez, melyet 2000-ben Oscarra jelöltek, és sokan csak „generációjuk Rocky Horror Picture Showja”-ként emlegetik. Nem véletlenül: a végtelen irónia és a vad, burjánzó fantázia üli itt is nászát, de a szándékosan ízléstelen poénok áradatából itt is valami nagyobb összefüggés rajzolódik ki a végén, akárcsak a RHPS-ban (szinte hihetetlen, de a Rejected hasonló kultikus státuszt vívott ki bizonyos körökben, mint nagytestvére, így ezt is szektás keretek között nézik újra és újra a kedvenc szereplőik bőrébe bújt rajongók). Hertzfeld olyan fiktív reklámfilmeket fogott itt egy csokorba, melyeket érthető okokból azonnal visszautasítottak a megrendelők. Az egymást váltó, brutálisan vicces reklámok világát végül a folyton visszautasított, épp ezért frusztrált rajzoló mindent elsöprő haragja nyeli el. Itt hatol le legmélyebbre Hertzfeld az alkotó és a rajzolt figurák közt fennálló kapcsolat problematikájába. Ő maga egyébként sosem készített reklámot, mert szerinte a reklám mindig hazudik, márpedig ő nem akar hazudni a közönségének.

Hertzfeld életművében az utóbbi években egy kis eltolódás észlelhető. Munkáiban egyre inkább előtérbe kerül egyfajta lírai hangvétel, mely furcsamód nem kioltja, hanem erősíti a csakis rá jellemző fekete humort. Az önreflektív gegek helyett inkább nagyobb horderejű kérdésekkel foglalkozik: 2005-ben például rögtön az élet értelmét próbálta megfogalmazni egy rajzfilmben. A The meaning of life nagy távlatokban mutatja be az emberiség történetét, és azon alkotások sorába tartozik, melyek meg tudják idézni a 2001: Űrodüsszeia hangulatát (Hertzfeld látásmódját egyébként sokan hasonlítják Kubrickéhoz, és valóban mindkettőjükben van valami egyszerre vonzó és riasztó szenvtelenség). 2006-ban állt elő Hertzfeld az Everything will be OK című elégiával, melyet eddigi legjobb művének tartanak - nem véletlenül. Egyszerre meghatóan és fanyar humorral villant fel egy emberi sorsot. Az érzelemmentesen hadaró narrátor, a zene és az osztott képmező segítségével elképesztően sűrű audiovizuális szövetet kapunk, melyben teljesen elveszünk a rajzfilm végére. Itt már nem csupán szürreális, és borzasztóan vicces rajzfilmről van szó, hanem egy minimalista mesterműről, mely az életet mutatja be a maga abszurditásában. A Variety az év legjobb filmjei közé választotta, de mások is csak szuperlatívuszokban beszéltek a rajzfilmről. Mivel viszonylag hosszú, ezért csak két részletben tudtam ide beapplikálni. Íme:

-

forrás:Jankovics Márton - 2008.09.09.-filmpont.hu

Sajna erről úgy ahogyan a nagy könyvben meg van irva, lemaradtunk :(

Pedig tervbe volt véve...sőt.... egyenesen ki volt adva minden ismerösnek, hogy "erre pedig megyünk!" Aztán csak nem ugy jött össze.

Évek ota nem voltam hasonlo partyban, ez az alkalom kívállónak igérkezett.

• Eleve február 20.-án volt(péntek) az elsö számu jackpot. Szinte sosincs pénteken party, nem tudom miért...pedig jofejség szerintem. Na mindegy.
• Stúdió (Events Hall) – Hajógyári sziget (középszar, de legalább Pesten van, nem valahol a halál faszán az isten háta mögött
• A belépő ára a helyszinen is "csak" 3500 HUF! (igy sem olcso, de ha a dupláját kérik érte, akkor is éri a lókeszt)
• Ed Rush (Virus, Metalheadz)
• Optical (Virus, Metalheadz)
• Matrix (Virus, Metro, Metalheadz)
• MC Rymetyme (Virus, 1210)
• Bal & Safair (Bladerunnaz, Tactile)
• Mastif & Ozon (Bladerunnaz, Memo Records)
• Palotai (Tilos)
• Cadik (Allsounds) 

Szóval röviden, tömören: csunyán elmulasztottuk ezt a bulit. Ami ennél is jobban fáj, lehet ez volt talán az utolso ilyen "táncos mulatság" amire elmentem volna.(nem fiatal pokemon már) Ki tudja lesz-e még rá lehetőség az életben.

Ez van, sajnálom nagyon.

Ma reggel ébredés után, miután az életmentő kávémat szürcsöltem és az emiljeimet olvasgattam, véletlenül rátévedt a szemem a firefox időjósára. Hiba volt. Amit mondott kicsit sem volt szimpatikus. Hó, hó, hó, +hideg.....nc.

Vettem a bátorságot, és kikukucskáltam a redőny alatt. Sajna a netes időjós hangyányit sem kamuzott....sőt!

Amit láttam az csak a nagy fehérség .... naccerü.... és mikor lenne ennek vége? ki tudja.

De már igencsak ideje lenne. Nekem ennyi tél elég volt! értsétek meg! :)

És nem CSAK azért volt már ebből elég, mert a fehér mellé járnak a minuszok is...... na ja, az is, de tudom, hogy ha kint minden fehér az azt is jelenti, hogy az utakon megtöbbszöröződik a "faszláma vagyok, de akkor is kocsival megyek ma is" típusu soförök jelenléte.

Kezdődjék hát a mai nap!!

GL! HF! :D

Nemtudom ki hogy van vele, de én személy szerint utálom a telet.

vagyis egészen pontosan ez így nem teljesen igaz...szóval pontosítok.A telet igazából szeretem, szeretem amikor a gyönyörű havas tájon csillog a napsütés....esetleg óriási pelyhekben hull a hó. Igen....ezeket szeretem.... de akkor mi volt a legelején ez a

    Nemtudom ki hogy van vele, de én személy szerint utálom a telet.

felszólalás?

A tél sajnálatos velejárója a HIDEG, na azt utálom én voltaképp! Szóval száz szónak is egy a vége, elmúlhatna végre ez a kibaszott szar fránya hideg idő.

Egy fél órával ez előtt kb leugrottam cigiért. Persze annyira közel nincs a közért, hogy ebben az idöben gyalog nekivágjak. Meg sem fordulna a fejemben :)

Viszont ahhoz, hogy elindulhassak, jégkaparás következett. fákk! Az a szép az egészben, hogy kb. másfél órával ezelött jöttem haza, nem is számitottam rá, hogy le fog fagyni a szélvédő. Nemszámít, cigi kell nincs mese. Jégtelenítés közben enyhe gyanu támad bennem, de elhesegetem.....ugyanis csibészesen opálos marad az üveg miután lekepartam kivülröl. Csak nem,......De!

Az várt, amitöl titkon féltem, míg kívülröl "maszíroztam" az üveget. Belűlről is le volt fagyva. LOL. Ha jól rémlik, ennél a résznél hangosan felsírtam. Elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy akkor leszokok a dohányzásról.....de rövid idön belül győzött a genetikailag kódolt nikotinéhség, és lekapartam a jeget belülröl is.

Kicsit-nem is annyira kicsit- átszabtam az eredeti kinézetet.

Remélem elnyeri a tetszéseteket, bár ha nem, azt is az sem nagy baj :)

Csak azoknak, akik esetleg már környékez a gyomorfekély, azoknak elárulom mi volt a kiindulási alap.

Na szoval ő belőle lett az uj dizájn.

Lenne még ötletem ezzel kapcsolatban, de most nincs időm ezzel pöcsölni :D